A látogatás

Amikor megláttam azt a személyt az ajtóban,akit soha,semmilyen körülmények között még csak a számra sem akartam venni a jövőben,annyira megijedtem,hogy hirtelen nem tudtam mit kezdeni magammal.A testem hirtelen elkezdett remegni,odafagytam a kanapéra és a szívem kihagyott egy ütemet.
-Mégis mi a francot keresel itt te marha?-mondta Olivér,s közben nekiment Krisztiánnak.-Hogy képzelted azt,hogy megvered a haverjaiddal azt a nőt,aki ott volt melletted,minden hülyeségben,aki mindenét odaadta volna érted?Hogy képzelted?-fogta még mindig V nyakú pólóját a Szöszi.
-Megérdemelte...-volt barátom mondatára betelt a pohár. Ő viselkedett úgy velem ,mint egy utolsó útszélivel,Ő csalt meg számtalanszor és még meg is veret.
-Mégis mivel érdemeltem ki?-álltam fel,és mentem közelebb hozzá,ám Ya Ou megfogta a kezemet,amivel jelezte,hogy ne menjek tovább.
-Te is tudod!-értelmetlenül álltunk egymás előtt,á nem bírtam tovább a tehetetlenkedést.
-Nem,nem tudom-mondtam cinikusan.
-Több hónapon keresztül éltünk együtt,több hónapon keresztül nem történt köztünk semmi a csóknál a több,így gondoltam rád férne egy kis huncutkodás-mondandója végén Olivér az orra alá gyűrt egyet,amit Krisztián viszonzott is,ám amikor ez a csttanás megtörtént hirtelen Ya Ou elengedte a kezemet és Ő is beütött egyet exem szeme alá.Én pedig nagyon megijedtem,hogy most a három fiú konkrétan az én hibámból verekszik,hogy odasiettem hozzájuk és szét akartam Őket szedni,ám mielőtt ez megtörtént volna,Én is kaptam egyet és hirtelen minden sötét lett.





*Ya Ou szemszöge*

Amikor az a disznó megütötte Ashlyet,már sokadjára,akkor Olivérrel szinte egyszerre kezdtünk el ordítozni vele , amit nem nagyon tűrt így elszaladt,de barátom utána kiabált.
 -Szaladj is te köcsög-mondta,Én pedig eközben próbáltam ébresztgetni kezemben lévő lányt.
-Semmi jel?-kérdezte aggódottan,ami szinte természetes.
-Semmi-néztem rá majd rögtön tudta mit kell csinálni.
-Menj,vidd le a kocsihoz,Én addig a táskájába szedek össze ruhákat meg össze szedem az iratait,telefonját-adta ki az utasítást Oli,amivel maximálisan egyet értettem és engedelmeskedtem neki.Kivittem Asht a kocsiba majd beültem mellé és gondosan bekötöttem és magamhoz húztam,eközben barátom is meg érkezett és már indította is a kocsit.Célba vettük a kórházat, de a nagy dugó miatt több,mint egy óra alatt értünk oda a viszonylag közeli épülethez.Amint leparkoltunk Olivér hozta a táskát én pedig a sérültünket.Semmit nem mozdult azóta,de az megnyugtatott,hogy a pulzusa jó volt.Ha valami történik vele,nem bocsájtom meg magamnak!Amikor bementünk az épületbe,megcsapott az a tipikus "kórház szag".Egy nővérke rögtön a segítségünkre sietett és már hívott is egy orvost.A fiatal szakember nagyon barátságos volt és Ashlyet már vittük is a viszgálóba.
-Mi érte ezt a fiatal hölgyet?-kérdezte a doki tőlem és Olivértől.-Több ütést kapott a tegnap éjjel,akkor szédült és nem evett semmit,majd ma is kapott egy viszonylag nagy ütést-ránk nézett az orvos,gondolom azt hitte,tőlünk származik az ütés.
-Uram,nem Mi vertük meg-mondta Oli aggódva.
-Akkor megnyugodtam-nagyon rendes ez az orvos,örülök neki,hogy Ő lesz az Angyalkámnak a kezelője.
Hosszú várakozások után már Ashlye magához tért,de azt mondták,hogy bent tartják pár napra.Örülök neki,mert így legalább meg gyógyul,de nem örülök,mert így nem láthatom a nap minden percében,hisz' azt nem engedik,hogy bent is aludjak vele.Pedig szívesen megtenném.
-Ya Ou,hoznál nekem egy pohár vizet?-kérdezte egy lágy,női hang,aminek hallatára a szívem hevesebben kezdett dobogni.
-Persze Szépségem!-elmentem,majd hoztam neki a kért innivalót,majd odanyújtottam neki.Mivel késő délután volt,így Ő már a kórházi ágyán feküdt és infúzió lógott aprócska kezéből.Annyira sajnáltam és olyan szinten fájt,hogy erről Én is tehetek.Ha lehetne,most én feküdnék ott,ahol most Ő,hogy levegyem a válláról ezt a fájdalmat.
-Figyelj! Annyira sajnálom,hogy Én is tehetek erről az egészről,hogy azt el nem tudom neked mondani-mondani valóm közben simogatta az arcom,s közben pityergett.
-Olivér be sem jött?-terelte a szót,bár rájöttem,így nem sikerült neki leállítani.
-Ne terelj,légyszíves.De amúgy itt volt,csak mondtam neki,hogy menjen haza mert megy éjszakára dolgozni.-Szóval,kérlek ne haragudj rám de..-mondtam volna de megint félbeszakított.-Nézd már meg a szememet,szerintem van benne valami és olyan rossz.-Te nő komolyan...nem hagyod hogy végig mondjak egy szöveget.-mondtam neki neki mosolyogva.Odahajoltam a szeméhez,hiszen csak így láttam a szemében lévő kis piszkot,de neki más volt a terve.Megfogta a lelógó nyakláncomat és húzott magához. Megcsókolt.Nem mondom,hogy nem esett jól,hiszen nagyon jól esett,ráadásul viszonoztam is.A levegő hiány szétválasztott minket,de homlokunkat összetapasztottuk és mosolyogtunk.Tudom,hogy most nagyon gyenge,de nagyon bele gabalyodtam ebbe a leányzóba és a jelek szerint Ő is belém.Végre.
             Már egy hete bent van Ashley a kórházban,Én pedig minden nap bemegyek hozzá.A kapcsolatunkat megbeszéltük,miszerint együtt vágunk neki a jövőnek.Épp otthon készítettem neki a bolognait,hiszen az volt a kérése,hogy vigyek neki,amikor megrezdült a telefonom.SMS jött tőle.Kíváncsian nyitottam meg az üzenet rublikát,de a szöveg,ami fogadott,nagyon nem tetszett :
Kérlek gyere most a kórházba,félek,SIESS!!!!!!!

*Ashley szemszöge*



Reggel keserves kínokra ébredtem.A bordáim fájtak,a testemen a különböző színekben pompázó sebek nagyon égtek és nagyon gyengének érzetem magam.De a sírásnak vége,menni kell dolgozni,hiszen nekem nem adatott meg az a szerencse (vagy nem szerencse),hogy a szüleim eltartanak.Jó a kapcsolatunk de szeretnék teljes mértékben a saját lábamra állni.Mellettem Ya Ou meg édesen szunyókált,a világért sem akartam felkölteni.Annyira aranyos volt tőle a tegnap éjjel,hogy megfürdetett,felöltöztetett és még át is hozott az Ő szobájába.Ahogy keltem felfelé,hirtelen annyira megszédültem,hogy vissza kellett ülnöm az ágy szélére mert ha nem teszem,elesek.
-Hova mész?-kérdezte a fekete hajú fiúcska mellettem.
-Dolgozni!Tudod,valakinek azt is kell-válaszoltam rekedtes hangon.
-Dehogy mész te sehova!Mindjárt felhívom apát,hogy nagyon beteg lettél és ugorjon be helyetted.Én meg elviszlek az orvoshoz.-jelentette ki nagyon határozottan.Nem volt választáson,beleegyeztem.Most nagyon nem esne jól,ha ilyen állapotban látnának a vásárlók.Visszabújtam mellé,Ő pedig magához húzott és egy puszit nyomott a fejemre.Annyira jól esik a közelsége.
-Feküdj,Én addig hozok be neked valami fincsi reggelit.
-De megyek és segítek!Minden reggel te csinálod a reggelit.-kérleltem a lehetetlent.
-Megígérem,hogy ameddig lábadozol ki mindent megteszek azért,hogy neked semmiben ne keljen megerőltetned magad.-a mondata hallatára elcsillant a szemem,majd egy apró könny lecsordult az arcomon.Velem még soha,senki nem volt ilyen.Krisztián sem.
              Ya Ou kiment ennivalót csinálni,addig én csak feküdtem és gondolkoztam.Mennyire máshogy végződött volna a tegnap este és a ma reggel.Eközben megérkezett a reggeli.
-Ezt mind nekem szándékoztad?-utaltam a rengeteg kenyérre és az üveg nutellára a tálcán.
-Enned kell,nehogy lefogyj!- mondta édesen.
-Nem bírok ennyit megenni!-nyafogtam.
-Na jó besegítek..-mondta nevetve.Ő megette az összeset,viszont Én egy kiskanál nutellát benyomtam,hiszen imádom,de azon kívül egy falat nem ment le a torkomon.
-Hát Angyalom,azt hittem,hogy jobb étvágyad lesz.-mondta elkeseredve.
-Van neked és az a lényeg.-mondtam neki mosolyogva,közben pedig egy puszit hagytam arcán.
-De ilyen nincs!Akkor mond meg, hogy mit csináljak és megteszem.-mondta annyira gondoskodóan,hogy megsajnáltam.
-Figyelj! Nagyon aranyos vagy,hogy mindent meg akarsz tenni értem,de nincs rá szükségem,nagykislány vagyok már,tudok magamra vigyázni.-mondtam neki nyugodtan,s közben simogattam az arcát.
-Tegnap este valahogy nem az jött le,hogy tudsz magadra vigyázni,de nem érdekel amit mondassz,amit ígértem,betartom!-fogta meg a kezemet,miközben végigmondta mondandóját.
       Elmentünk felöltözni,hiszen nemsokára mennünk kell az orvoshoz.Nem vagyok az a "hagyjatok engem az orvossal nincs nekem semmi bajom" fajta ,ezért rögtön belegyeztem.Kimentünk a nappaliba,majd meg kellett állnom 'pihenni' és leültem a kanapéra mert nagyon megszédültem.Eközben Olivér jött ki a szobájából mosolyogva,de amint meglátott megtorpant egy pillanatra,majd rögtön odajött
és megkérdezte,hogy mitől nézek ki így.
-Ezt mégis ki művelte veled?-kérdezte nagyon ingerülten.Nem válaszoltam csak lehajtottam a fejem és elkezdtem neki mesélni a tegnap estét.Nem mertem a szemébe nézni,ezért a földet néztem.
-Tegnap Ya Ouval megbeszéltünk egy randit,majd ahogy szálltam ki az autómból megragadott egy erős kar és bevitt egy kis kunyhó féleségbe.Ott odakötöztek egy székhez és elkezdte rugdosni,ütni,verni.Aztán jött a legrosszabb.A ruháimat kezdték el szagattni rólam,ami többé kevésbé sikerült is nekik.Nem történt meg a dolog de utána szavakkal kezdtek el bántani.Megaláztak annyira,amennyire csak tudnak.De akkor valahogy megérkezett Ya Ou és gyorsan elvitt onnan.-mondtam végig sírva,majd mondandóm végén felnéztem a dühös Oli szemébe.
-Ashley-guggolt le hozzám.-Kik voltak ezek a barmok?
-Krisztián és társai...-mondtam nagyon halkan.
-Kicsoda?Adok neki,Én megvédelek!-mondta nagyon idegesen.Látszott a szemében a gyűlölet.Felállt majd elindult az ajtó felé majd kinyitotta azt,de ott egy váratlan személy fogadott minket...

Baj

*Ya Ou szemszöge*

Amikor Ahs megírta azt az sms-t,már ott voltam az étterem előtt egy szál fehér rózsával a kezemben.Azt mondják,ez a színű virág a hűséget jelképezi.Nem mellesleg,ez a kedvenc virága.

Már bőven volt nyolc óra,de Ő még sehol sem volt.Egy ideje együtt dolgozunk,de még sohasem késett egy percet sem,sőt,mindig hamarabb jött és ahogy észrevettem,egész délután vásárolni volt,hogy minden tökéletes legyen ezen az estén. Nem mintha egy szakadt ruhában nem lenne tökéletes,de hát ilyenek a nők...Mikor már teljesen meguntam a várakozást,elkezdtem sétálgatni,hogy hátha csak itt bóklászol valahol.A kocsiját megpillantva mosolyogni kezdtem,majd elindultam a jármű felé,de abban bizony nem volt senki.Megijedtem.Megijedtem,mert a környéken sem volt egy ember sem. Elindultam a közeli erdő féleségbe,hátha találkozok egy emberrel,aki látta.Közben próbáltam hívni többször is,de nem jött válasz.Ki volt kapcsolja a telefonja.Addig-addig sétálgattam,hogy egy kis kuckót megláttam.Elég ijesztő helynek nézett ki,de abban a pillanatban mindenre  gondoltam,így berontottam.A látvány ami fogadott nem volt kellemes,sőt,egyáltalán nem volt kellemes. Drága angyalkám ott ült,összegörnyedve,megkötözött kézzel és lábbal,ruhája szétszaggatva,orrából folyt a vér,egész teste tele volt kék-zöld foltokkal és az a három izompacsirta körülötte akik csak röhögte a gyengeségén.Amint megpillantottak engem,elindultak felém.Nem mondom magam egy nagyon erős férfinak,de azért egyet-kettőt Én is be tudok húzni valakinek,ha ideges vagyok.Már pedig most az vagyok! Elindultak felém,kettőnek oda gyűrtem a szeme alá,de maradt egy utolsó.Nagyon ismerős volt,de abban a pillanatban nem érdekelt,hogy ki az a személy csak hogy megtanítsam arra,hogy egy lányt soha,semmilyen körülmények között nem ütünk meg. Erre sajnos nem került sor,mert Ő odaszaladt a másik kettő baromhoz.Eközben kihasználtam az alkalmat,felkaptam az Angyalkámat és kirohantam vele.Csak rohantam és rohantam,addig amíg oda nem értünk a kocsijához,gyorsan beraktam az anyós ülésre Én pedig a volán mögé helyeztem magam és már ott sem voltunk.Annyira nyomtam a gázpedált,amennyire csak tudtam.

       Még nem volt otthon Olivér,ami talán nem is baj,mert szeretném ellátni Ashleyt,úgy,ahogy szeretném.Nyugodtan és nem mindenféle kérdések közepette.Igaz én is szívesen kifaggatnám,de tudom,most erre nem áll készen.Ültünk a kanapén,az Ő feje az én ölemben volt,egy szót nem szóltunk,de éreztem,hogy egész teste remeg és hullanak a könnyei.Csak simogattam,és apró puszikat nyomtam a homlokára és a hajába.Hihetetlen,hogy mennyire összetudták törni ezt az igen erős lányt.Kis idő után felemeltem és arra készültem hogy lefürdetem.

-Elviszlek fürdeni,jó?-kérdeztem meg tőle.Válaszként csak egy bólogatás érkezett.Nem is vágytam többre.Megfogtam a kezét,majd felállt,de ez nem sikerült,összeesett.Ott feküdt a földön mint egy darab fa.A szeméből még mindig folyt a könny.Annyira sajnáltam,de sajnos sok minden nem tudok tenni a fájdalma ellen.Felemeltem majd bevittem a fürdőszobába.Ott engedtem a kádba forró vizet,tele nyomtam tusfürdővel és hagytam hogy megteljen. Eközben elkezdtem levenni róla a ruhadarabokat.Ilyenkor a lányokon nem azt szoktam észrevenni,hogy mennyire sebes,véres,hanem valami teljesen mást.Szépen lassan belefektettem a kellemes vízbe,de még mindig csak remegett és sírt.Én ott ültem a kád mellett és hagytam hogy leázzon róla az a sok piszok és egyéb más.Húsz perc múlva kiemeltem a kihűl vízből,testét megtöröltem,majd rátettem a köntösömet,hiszen az jó meleg ráadásul nagy is rá,így testét mindenhol tökéletesen fedte.Még mindig csak bámult maga elé,ahogy eddig az elmúlt egy órában.A szobájában felöltöztettem jó meleg pizsamába és ült az ölemben.Már én is nagyon fáradt voltam,nem még hogy Ő.Azt biztosan tudtam,hogy az éjszaka együtt fogunk aludni,nem fogom Őt magára hagyni.Egy volt a bökkenő,az Ő ágya egyszemélyes.Nincs mit tenni,átvittem az én szobámba,lettem az fekhelyemre majd Én is ledobtam a ruháimat,hisz' arra az öt percre sem fogom magára hagyni,amíg gyorsan lezuhanyzok.Befeküdtem mellé,Ő pedig odabújt hozzám,amit nem tagadok,jól esett.

-Köszönöm.-mondta még mindig nagyon remegve.-Miattad bármit.-gondosan takargattam,hogy még véletlenül se érje semmi baj.Máskor nem így szokott végződni egy ilyen este...

Ya Ou bement az újdonsűlt szobájába,Én pedig maradtam még,hiszen így csak nem maradhat az egész nappali.Felszedtem a szemetet,a kanapén megigazítottam a párnákat,kidobáltam a piás üvegeket majd amint ezzel végeztem megittam egy pohár vizet és indultam fürdeni.Bementem a kis helységbe és elkezdtem levetni a ruháimat.Beszálltam a forró kádba,majd gondolkodni kezdtem.Jézusom,az évszázad pasijával fogok holnap randizni.Csak egy bökkenő van.Nincs mit felvennem!Nem tartott sokáig hogy kitaláljam,holnap délelőtt el kell mennem vásárolni,meg amúgy is,a hűtőt is tele kell vágni.Ezek után már kiszálltam a kádból,körbetekertem a testemet egy törölközővel,majd elindultam a szobámba,ott pedig felkaptam a pizsimet és ledőltem az ágyra.Az alkohol hatására könnyebben ment az alvás.
        Reggel ismét fantasztikus illatokra ébredtem,de amint kiértem a konyhába nem hittem a szememnek.Barna hajú lakótársam sütött nekem bundás kenyeret.Imádom.
-Olivér?-kérdeztem álmosan.
-Dolgozni van,emlékszel?Este hamarabb elment a mi kis "bulinkról".-Fülig érő szájjal mondta végig a mondatát.Egyszerűen nem tudok neki ellenállni.Az az izmos test, az a haj,azok a szemek és az a száj.
-Mit nézel ennyire?-annyira elgondolkoztam a a tökéletesen kidolgozott testén,hogy bámultam.Ilyen se volt még.Igazából egy kapcsolatom volt eddig,Krisztiánnal.Róla sem hallottam semmit az utóbbi napokban.Félek,hiszen ismerem,ha nem úgy van valami ahogy Ő akarja,minden megtesz.hogy gondolatai szerint működjön minden.
-Angyalom,gyere enni!-tetszik ez a becenév,de még nem is járunk.Kissé korainak tartom.
-Angyalom?Honnan jött ez a név?-ránéztem majd annyira elpirultam,hogy hozzám képest a paradicsom semmiség.
-Rád néztem és egy angyalka jutott eszembe.-már Ő rajta is éreztem azt, hogy zavarban volt.-Talán baj?

-Bajnak nem baj,csak furcsa,hisz' még nem is járunk vagy valami.-mondtam neki mosolyogva.Hamar megettük a reggelinket és eszembe jutott,hogy vásárolni kéne.Megtöröltem a számat majd gyorsan megköszöntem az egyébként nagyon finom ételt és elmentem a szobámba felöltözni.Kiválasztottam egy lenge pólót egy színes nadrággal,kirohantam a nappaliba,ahol még Ya Ou épp szürcsölgette a teáját.
-Elmentem vásárolni,majd jövök!
-Oké,szia-kiabált utánam
Amint beértem a plázába annyi üzlet tárult elém,hogy hirtelen nem is tudtam,hogy melyik üzletben kezdjem.Betértem a legelsőbe,majd kezdtem is nézelődést.Megakadt a szemem egy fodros,rózsaszínes árnylatú felsőn.Kikaptam egyet a méretemben,majd bementem a próbafülkébe.Ott felvettem és nagyon beleszerettem.Annyira gyönyörű.Levettem és felvettem a másik pólómat.Épp mentem volna fizetni,amikor megláttam azt a rengeteg bizsut.A sok ékszer közül kitűnt egy fülbevaló és egy nyaklánc,kikaptam majd azt is a kosaramba raktam,mentem fizetni és kutatni egy olyan üzletet,ahol kapok valamilyen kardigánt és egy nadrágot.Betértem egy másik üzletbe ahol megvettem az előbb említetteket.Mivel itt van a közelben egy élelmiszer bolt,oda is bementem hiszen otthon a hűtő kong az ürességtől.Megvettem mindent és indultam haza.
      Amint beértem a házba ledobtam a sok táskát,majd megnéztem az időt.Hat óra volt kereken.Gyorsan bepakoltam a hőtűbe a kajákat és indultam fürdeni.Fürdés után kivasaltam a hajam,felvettem a ruhámat majd egy alap sminket feltettem.Nem akarom,hogy egy cicababának nézzen,aki állandóan kicicomázza magát.Igaz már annyiszor találkoztunk és annyira ismer már de ez most nem lényeg.Ő már nem volt itthon,így gondoltam nem ártana tudnom,hogy pontosan hova is kell mennem.Írtam neki egy sms-t és gyorsan válaszolt is.Egy étterem.Rápillantottam az órára ami már fél nyolcat mutatott.Felkaptam a táskámat,bezártam az ajtót és már indultam is.Bepattantam a kocsimba és a forgalom ellenére,odaértem a megbeszélt időre.Kiléptem az autómból,és hirtelen egy erős kar ragadott meg és vitt egy elhagyatott helyre.Egy idő után elengedett,futni akartam,de akármerre néztem,mindenhol volt egy ember,de az egyiket rögtön megismertem.

Csak álltam köztük, és néztem, hogy vajon honnan ismerhetik egymást.Megindultak egymás felé majd eszembe jutott. Egy éve körülbelül egy bandában voltak,de Olivér kilépett majd elköltözött és keresett egy lakást majd ide költözött hozzám.
-Hát te?-kérdezte Ya Ou kissé meglepetten.-Egy éve nem vagy képes még csak a telefont is felemelni.
-Neked is szia,haver.-mondta szerényen.-Mi járatban erre?-kérdezte most már mosolyogva.
-Mivel jobb lenne nekünk,ha valaki besegítene a rezsibe,ezért felajánlottam neki a vendégszobát.Ugye nem baj?-mondtam nyugodtan.
-Dehogy baj,csak szólhattál volna előtte.-odament barna hajú barátomhoz majd körbevezette a lakásban,és láthatóan vidámak voltak.De hogy is ne lennének,amikor legjobb barátok voltak.Egy idő után utánnuk indultam,hogy vajon mi tart eddig,már rég megmutatta a lakás összes zeg-zugát.Összeszedtem pár csomag nassolni valót,három poharat és egy üveg üdítőt majd elindultam Ya Ou jövendőbeli szobája felé.Épp kopogni akartam,mikor valami érdekeset hallottam.Rólam volt szó.Eszem ágában sem volt hallgatózni,de nem bírtam ki,hogy ne hallgassam miről is van szó.
-Oké értem én,hogy tetszik neked Ash,de tudnod kell,hogy most van túl egy szakításon.-mondta Olivér Ya Ounak.
-Hidd el,idő kérdése,és az enyém lesz.-mondta a munkatársam.Valamiért a kezem önnálló életet élt,és kopogtattam.Hallgattam volna még,hisz be kell vallanom:nekem sem közömbös a fiú.
-Hoztam nasit!-ujjongtam,mint egy kisgyerek.-Aztán mi lett a döntésed?Ide költözöl?-kérdeztem izgatottan.
-Persze!Szerintem jól kijövünk,de ha nem gond,már ma ideköltöznék.
-Semmi gond,sőt haladj,este buli itthon!-parancsolt rá barátja.
-Akkor elmentem,sietek!-kiviharzott,mi pedig elkezdtük összeszedni a kajákat,azt amit az előbb nem használtunk fel,majd vártuk a lakótársunkat.


*ESTE 10 ÓRA*

Megérkezett a várva várt személy egy raklap alkohollal és három bőrönddel.Kipakolt, vacsoráztunk majd kezdődött a mi kis három személyes bulink.Olivér kapcsolta a zenét,Én lekapcsoltam a villanyt Ya Ou pedig öntötte a pezsgőt.Koccintottunk majd még egyszer és még egyszer. Annyira jó volt a hangulat,hogy a sok pia kezdett a fejünkbe szállni és már a kanapén ugráltunk,táncolgattunk és mindegyikőnk kezébe volt egy üveg bor.Olivér telefonja elkezdett csipogni,ami azt jelezte,hogy most már neki aludni kellene,hiszen holnap időre kell menni dolgozni és nem lenne szerencsés ha esetleg ilyen állapotba menne be,így ő bevonult a szobájába.Mi lentebb vettük a zene hangerejét,de attól a hangulat megmaradt.Kis idő után már kifáradtunk és beszélgetni kezdtünk Azt mondják,őszinte az ember,ha részeg.Nem tudom,hogy ebben a helyzetben mi volt igaz és mi nem,de nagyon tetszett a beszélgetésünk.
-Ash,nekem tetszel.-mondta teljes nyugodtsággal.
-Figyelj...-kezdtem bele a mondandómba,de Ő megállított.
-Oké nem kell a hegyi beszéd.Értem,neked nem tetszek,elfogadom.-mondta már szomoróan.
-Nem hagytad,hogy végig mondjam!Nekem nem vagy közömbös.-mondtam,majd fejét az eddigi helyzetéből kimozdítottam és egymás szemébe néztünk.
-Holnap 8-ra legyél kész.
-Kész leszek.......

Új lakótárs

Mikor megláttam legjobb barátom arcát,egyszerre estem kétségbe és lettem dühös.Olivér arca borzasztó volt.Szeme alatt monokli díszelgett,orrából folyt a vér és a lábán alig tudott megállni. Rögtön tudtam hogy ki tette ezt vele.
-Ő volt azt.-mondtam neki dühösen.s közben szaladtam a fiókhoz,hogy kivegyem belőle a kötszereket.
-Ő.-válaszolt,majd leült a kanapéra.
-Na gyere!-mondtam neki,s közben megpaskoltam a combomat ezzel jelezve hogy tegye oda a fejét.
-Kész is vagy.-jelentettem ki magamnak,hiszen mikorra kész lett addigra barátom már az igazak álmát aludta.Mivel úgy voltam vele,hogy én sem megyek be a szobámba,ezért ledőltem mellé,és már aludtam is.
          Másnap reggel arra keltem fel,hogy lakótársam csörög,csattog a konyhában.Sokszor szokott reggelit készíteni,sőt,szinte mindig Ő csinálja.Csodálkoztam is,hogy most,ebben az állapotban is csinál.Bementem a szobámba és valami ruha után kutattam.Közben kezembe akadt Krisztián pár ruhája.Felöltöztem majd egy kupacba dobáltam volt párom holmijait.Megfogtam,majd leraktam a bejárati ajtó elé.Majd ha kell neki valami innen elviszi.Valahová,valamikor.A konyhát vettem célba,hogy megnézzem hogy hogy áll "hadi sérült" Oli.
-Te kis butus,feküdnöd kéne,nem pedig ezzel bajlódni!-parancsoltam rá majd megöleltem.
-Nem vagyok az a siratós típus.-kacsintott egyet majd belepuszilt kócos hajamba.Kérdezgettem volna a tegnap esti balhéról,de láttam rajta,jobb lenne ha hanyagolnánk a témát. Megterítettem,majd  elfogyasztottuk a tökéletes bundás kenyereket.
-Mennyi az idő?-kérdeztem a velem szemben ülő srácot,akinek leesett,hogy miért is kérdeztem.-Fél kilenc.-válaszolt.Indulnom kell,hiszen fél tízre munkába kell állnom.Siettem a fürdőszobába rendebe tenni magamat.majd felkaptam a cipőt,majd a táskát és gyorsan bekiabáltam Olivérnek hogy elmentem.Beültem a közös autónkba majd nekiindultam a forgalmas budapesti közlekedésnek.Az út sokkal hosszabb volt,mint amire számítottam de még így is időben odaértem.A cipőbolt előtt ahol dolgozom,leparkoltam,majd siettem befelé.A főnököm szerencsére rendes és ami még jobb,hogy van egy ugyan annyira idős srác mint én,aki szokott az apukájának segíteni itt az üzletben.Sokszor beszélgetünk,és nagyon jóba lettünk.Mindig emlegeti hogy szeretne önálló lenni,hiszen van normális keresete,amiből több lakótárssal képes lenne fizetni amit kell.Eszembe jutott,hogy mivel most Krisz úgy is elköltözött,és van egy vendégszobánk,kiadhatnánk neki.Még mi is jobban járnák Olival,és valószínű hogy kijönnének.
-Szia!-köszöntöttem a rendívül helyes "kis főnökömet".
-Hello csajszi!-köszönt ő is majd hosszasan megölelt,amit persze viszonoztam.Szeretem azt ahogyan öltözködik.Mindig kitalál egy egyedi divatot,amit biztos hogy nem lát meg az utcán senki máson.Ma például,a nagy hőség miatt,egy cipzáros pulcsit vett fel ami alatt semmi nem volt.Haja tökéletesen beállítva,mint mindig.
-Figyelj csak!-zökkentettem ki a pakolásból,majd tekintetét rám helyezte.
-az a helyzet,hogy otthon a mi lakásunkban megüresedett egy szoba,és rád gondoltam,hogy ideális lakótárs lennél.-fejeztem be a mondanivalómat.
-Tényleg?Rám gondoltál?Ash,ez nagyszerű hír!-lépett közelebb majd felkapta aprócska testem és megpörgetett.
-Ha szeretnéd,most munka után,eljöhetsz megnézni a lakást.-mondtam neki boldogan.
Bólintott,ezzel jelezve,hogy benne van az ötletemben.A munkával hamar végeztünk,majd elérkezett az idő,indultunk,haza hozzánk.Amikor beléptünk a lakás ajtaján,majd megpillantották egymást a fiúk,éreztem hogy nekik van valami közük egymáshoz......

Álom,vagy valóság?

Felébredtem. Nem is tudom,hogy hogy álmodthattam ilyet.Mellettem Krisztián édesen szuszog. Itt kéne hagynom,hiszen annyiszor bántott már,még ha nem is fizikailag csak szavakkal.Szavakkal, aminek fültanúja volt Olivér,a legjobb barátom és a lakótársunk egyben. Elég jól kijövünk.Épp reggelizni indultam,hiszen fantasztikus illatok szállnak a konyhából.Ezek szerint Oli itthon van.
-Jó reggelt!-köszöntött a fiú.
-Viszont!-köszöntöttem én is a Szőkeséget.
-Mi jót álmodott a Hercegnő?-kérdezett becenevemen szólítva.Igazából most el kéne mesélnem neki hogy mennyi minden zagyvaságot álmodtam?
-Hát Szőkeség ha te azt tudnád...-mosolyogtam,mikor előjöttek a pillanatképek jó hosszú álmomból.
-Mond már.-kérlelt.
-Úgy volt,hogy egy gyilkos,kis szajha voltam.Mindenkivel lefeküdtem aki szembe jött velem az utcán,persze képletesen értettem....-elmagyaráztam neki az egész történetemet,majd egy nagyot nevetett buta álmomon.
-Huuu és én is közte voltam?-még mindig röhögve bámult,és úgy csinált mint akit érdekel a mondandóm.Eközben meghallottam párom köhögését és épp a fürdőszoba felé tartott. Utána szaladtam.Ma van a 23. születés napja.
-Nagyon boldog szülinapot Kicsikém!-mondtam neki,s közbe átkaroltam derekát,fejemet pedig a hátára fektettem.
-Kössz.-mondta cinikusan.
Erről van szó.Mostanában annyira visszahúzódó,zárkózott,de csak az én irányom felé.Talán kihűlt a kapcsolatunk?Vagy talán az a baj,hogy még nem feküdt le velem? Nem tudom,de azt pontosan tudom,hogy a mai ajándéka Tőlem tetszeni fog neki.De először
Olivérrel elvisszük egy diszkóba.
-Mit veszel fel?Mert én arra gondol...-félbeszakította a mondatomat a Barátom majd dühösen válaszolt.
-Nem mindegy az neked?Különben is csak Oli kedvéért megyek el,nem pedig a te kedvedért.
Megint tűrök.El sem megyek.Teljesen felesleges.Azért,hogy még ott is az oltásokat hallgassam felesleges.
-Szöszi!-mentem át barátom szobájába ki épp öltözött és egy szál boxer takarta gyönyörűen kidolgozott testét.-Csak azt akarom mondani, hogy nem megyek sehova.Meguntam hogy folyton megbánt.-motyogtam sírva
-Jajj Hercegnő..Én a helyedben már rég meguntam volna és kiraktam volna a lakásunkból.Tudod hogy melletted vagyok,de ma van a születésnapja és elmegyek vele.Ha hazaértünk rögtön lelkizek veled,oké?-mondta mosolyogva.Csak bólintottam,jelezve hogy nem haragszom amiért elmegy.
                 Egyedül vagyok itthon,unalom űzés képpen megnéztem pár filmet.Nem nagyon tudok figyelni a jelenetekre,hiszen az van a gondolatomban,hogy most ugyan kivel csal meg.Igen volt már rá példa,és amikor rákérdeztem még csak nem is tagadta sőt, büszkén felválalta,de akkor is tűrtem,mert szerettem.Agymenetemet a telefonom rezgése zavarta meg.Oli írt.

"Nem akartam h tőlem tudd meg de tessék,remélem most már kirakod a szűrét"

Az  SMS mellé egy képet is csatolt,amin épp falják egymást egy szőke cicababával.Elkezdtem a zokogást,pedig nem is értem hogy miért.Tudtam hogy ez lesz.Csak jöjjön haza! Olyan gyorsan megy,mint ahogyan jött.Teltek múltak az órák a semmit tevéssel,majd egy nyílt az ajtó és egy meg rémült Olivért tárult elém....